Alaphelyzet

A pénzügyi rendszerek alapvető szereplői - a pénzügyi közvetítő rendszer szervezetei - a kereskedelmi bankok, amelyek két fő tevékenységet szinte minden esetben ellátnak. Egyrészt betéteket gyűjtenek, vagyis befogadják a pénzt olyan piaci szereplőktől, akiknek - hosszabb-rövidebb időre, de - nincsen szükségük a pénzükre. A bankok a pénzükért cserébe kamatot fizetnek a betéteseknek. Másrészt a bankok hitelt adnak azoknak, akik pénz szűkében vannak, és természetesen kamatot számolnak fel e hitelek után. A hitelek kamata mindig nagyobb, mint a betétek kamata. Ez a különbség jelenti a bankok számára a profitot.

A bankok ugyanakkor komoly saját tőkével is rendelkeznek, amit szintén hitelezésre fordíthatnak. Előfordulhat azonban, hogy egy-egy bank túl sok hitelt helyezett ki, de éppenséggel az is, hogy rengeteg betéttel rendelkezik. Ezekben az esetekben a bankok egymásnak is kölcsönöznek pénzt, ami lényegében a források és az eszközök bankközi piaca. A kevesebb forrással rendelkező bank kölcsönt vesz fel a pillanatnyilag bő forrásokkal rendelkező banktól, aki az éppen feleslegessé vált pénzét kamatért cserébe kihelyezi.

A kereskedelmi bankok mellett több fajta bankot különböztethetünk meg. Ilyenek például a tanácsadó bankok, akik nagy méretű fúziókhoz és felvásárlásokhoz, illetve egyéb termékek struktúrálásához adnak tanácsot, de hitelkihelyezéssel és betétgyűjtéssel nem foglalkoznak.

A befektetési bankok a bankrendszer egy elkülönült fajtáját alkotják. Ezek a bankok főképp vállalatok tőkebevonásához kapcsolódó termékekkel, illetve egyéb befektetési formákkal foglalkoznak.